Vágyunk arra, hogy valaki megmutassa, mitől kell félnünk

„Gondolkodtál már rajta, hogy miért vannak tele a híradók olyan balesetekkel, amelyek veled is akármikor megtörténhetnek, és adott esetben belehalhatsz? Nos, kezdjük ott, hogy szerintem önmagában az még nem baj, hogyha valami folyamatosan eszünkbe juttatja a halált, hiszen az életünk végességének tudata a legfőbb motiváló tényező arra, hogy érdemi, önálló lépéseket tegyünk meg a rendelkezésünkre álló idő során. Gondolj bele, mégis mi más motiválna arra, hogy megtegyél valami számodra fontosat, mint az, hogy lesz idő, amikor már nem teheted meg? Érdemes tisztába lenni azzal is, hogy lehetetlen olyan híradót legyártani, amely hiteles képet ad a világunkról, valamint arról, hogy mik azok a tényezők, amelyektől tartanunk kell. Azok a hírek, amiket a tévécsatornák elénk tárnak válogatva vannak az adott csatorna igénye szerint, hiszen tudjuk, hogy számtalan baleset, haláleset, gyilkosság és tudományos felfedezés történik nap mint nap a világban, ebből azonban csak annyit lehet kiválogatni, amennyi kitölti a híradónak szánt időt. Ez az összeállított információ csomag (melynek alkotóelemeinek bár van közük a valóságunkhoz) kialakít bennünk egy hamis valóságképet a világunkról. Azzal, hogy megnézel egy híradót (akármelyik csatornán) körülbelül annyit tudsz meg a világunk valós állapotáról, illetve az adott nap történéseiről, mint amennyit megtudsz a szexről egy 480p-s szerepjátékos pornóvideó megtekintésével. Tehát nagyjából semmit.

De miért a halált válogatják ki? Miért ijesztgetnek minket a híradóban? Sok konteó van ezzel kapcsolatban. Én azt gondolom, hogy egyrészt azért, mert imádjuk. Lehet, hogy folyton panaszkodunk, hogy miért kell ilyesmiket mutatni a tévében, de valójában vágyunk arra, hogy valaki megmutassa, mitől kell félnünk. Ez azért van jelen most fokozott mértékben a társadalmakban, mert mérhetetlenül nagy biztonságban vagyunk, főleg nyugaton. Ez frusztrál minket legbelül, ettől szorongunk, hisz »nemrég« még sokkal nagyobb veszélyben voltunk a szaharákon élve, mondjuk pár évtízezredes távlatban. Milyen élet már az, amikor lefekszel aludni, és tudod, hogy akármikor megcsíphet, megmarhat vagy beléd haraphat valami teremtmény, amelybe nagy fájdalmak közepette belehalsz, vagy mondjuk ugyanígy jár a gyermeked? Ez félelmetes, és csak úgy élte túl az ember (minden ma élő ember őse), ha ezekhez alkalmazkodott. Ennek hatására a mi szervezetünk – amely amúgy jelentős mértékben évtízezredek óta nem változott – tudja, hogy az a kulcs a túléléshez, ha tudjuk, látjuk, érezzük azt, amitől félni kell. Ezért nem kapcsolunk el a híradóról (ha nem kapcsolunk el), viszont mivel szelektált hírekkel van dolgunk, rendesen félre vagyunk informálva, át vagyunk baszva politikai és gazdasági érdekekből kifolyólag. Ja, igen, a politika és a chips is könnyebben eladható, ha mindenféle alaptalan hülyeség miatt parázol, ez a másik ok: többet költesz zsíros és cukros ételekre, valamint készségesebben kapaszkodsz bele bizonytalan kompetenicájú és kiállású, magukat politikusnak nevező alakokba, ha arab terroristákkal vagy Orbán Viktorral ijesztgetnek téged, csak hogy a legkézenfekvőbb példákat említsem így a Kárpát-medencében.”